Sophie d'Arbouville:la jeune fille et l'ange de la poésie
L'ange reste près d'elle ; il sourit à ses pleurs,
Et resserre les noeuds de ses chaînes de fleurs ;
Arrachant une plume à son aile azurée,
Il la met dans la main qui s'était retirée.
En vain, elle résiste, il triomphe... il sourit...
Laissant couler ses pleurs, la jeune femme écrit.
Nyerges Katalin: a lány és a költészet angyala
Az angyal közel volt a lányhoz, mosolygott a bánaton
Meghúzta a csomót a virágfüzér-láncokon
Fogván egy tollát azúr szárnyának
Behúzott kezébe rakta a lánynak
Hiába, Ő ellenállt, de az angyal diadalt arat, látszik mosolyán
....Hagyván folyni könnyeit a lány ír..talán.
L'ange reste près d'elle ; il sourit à ses pleurs,
Et resserre les noeuds de ses chaînes de fleurs ;
Arrachant une plume à son aile azurée,
Il la met dans la main qui s'était retirée.
En vain, elle résiste, il triomphe... il sourit...
Laissant couler ses pleurs, la jeune femme écrit.
Nyerges Katalin: a lány és a költészet angyala
Az angyal közel volt a lányhoz, mosolygott a bánaton
Meghúzta a csomót a virágfüzér-láncokon
Fogván egy tollát azúr szárnyának
Behúzott kezébe rakta a lánynak
Hiába, Ő ellenállt, de az angyal diadalt arat, látszik mosolyán
....Hagyván folyni könnyeit a lány ír..talán.
